A természet
Az emberiség nagy része az elmúlt évszázad során drasztikusan eltávolodott a természettől. Azt gondoljuk, - és a legrosszabb, hogy úgy is neveljük a gyerekeinket -, hogy minden csak úgy van, megteremtődik, nekünk csak ki kell nyújtanunk érte a kezünket és levenni a polcról. Nem tudjuk hogyan készülnek az élelmiszerek, amiket megveszünk, nem tudjuk honnan jön a tej, a kenyér, a hús, csak levesszük a polcról, ahová csak úgy odaterem. Nincsen kapcsolatunk a minket tápláló és körülvevő természettel. Elfelejtettük milyen is a természet körforgása szerint élni. Abban a hitben élünk, hogy azzal, hogy házakba húzódunk a külvilág elől és napirendeket alakítunk ki magunk és mások számára, már nincs is közünk a minket körülvevő természeti világhoz. Az igazság viszont az, hogy a Föld nevű bolygó otthont ad nekünk, mindene megvan, általa az emberek teljes és egészséges életet élhetnek. Az ember és a bolygó össze van kapcsolódva. Ez mindig is így volt, most is így van, és így is marad. Bármennyire is szeretnénk eltávolodni a természettől és nem tudomást venni róla, az akkor is itt lesz és hatni fog ránk. Minden, ami körülvesz minket, minden a természetből van. A szék, amin most ülsz, a villa, amivel eszel, a ruha, ami rajtad van, a tégla, amiből az épület épült, amiben most tartózkodsz, a biciklid, az autód, a tévéd, a telefonod, a képernyőd. Mindennek, ami megtalálható ezen a Földön, mindennek a természet adta az alapanyagát. Egyedül az emberek azok, akik nem akarnak a természet részei lenni, annak ellenére, hogy teljes mértékben kihasználják azt.
Mióta az ember abban a hitben él, hogy bármit megtehet és bármit megváltoztathat, nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy az egyetlen dolog, amin nem lehet változtatni az a természet és annak ereje. Miközben olyan napirendekbe kényszerítjük magunkat, amelyek nem minket szolgálnak, hanem külső elvárásokat teljesítenek, arra panaszkodunk, hogy miért esik az eső, miért nem süt a nap, vagy éppen szenvedünk a front okozta tünetektől, esetleg a saját testünk természete fordul ellenünk. Azzal a tudattal éljük a mindennapjainkat, hogy a tudomány és a technika segítségével egyre többre és többre vagyunk képesek, így a természet okozta "gondokat" is így próbáljuk kiküszöbölni. Beveszünk valami gyógyszert és hajtjuk magunkat tovább. Ha nem tudunk összhangban működni a természettel, akkor ne csodálkozzunk, hogy megvisel minket. Mikor figyelted meg utoljára, hogy rád hogyan is hat a természet ereje? Mikor adtál magadnak pihenőt utoljára, amikor úgy érezted valami külső erő szed szét éppen? Mikor tisztelted meg a testedet azzal, hogy munka helyett otthon maradtál pihenni, mert épp fájdalmaid voltak? Megfigyelted már egyáltalán, hogy a holdjárás hogyan befolyásol téged? Néztél már meg egy naplementét könnyes szemmel csak a szépségéért? Lestél már hullócsillagot nyári éjszakákon? Próbáltad már a természetterápiát a frontok hatásai ellen? Mikor voltál utoljára sétálni csak a séta kedvéért? Mikor volt az utolsó alkalom, hogy egyáltalán tudatosan kapcsolódtál a természethez és töltekeztél belőle, ahelyett, hogy szenvedtél tőle és szidtad azt? Volt valaha ilyen élményed egyáltalán?
Én nagyon szeretem a természetet járni. Kimentem hát most is a mínusz két fokba, és vittem magammal az egyik hangtálamat, hogy meghallgassam hogyan is szól ilyen időben. Hallgasd meg most te is.
